hatalmas megmérettetés

Szóval nem csináltam plakátot, csak egy ilyen kis képet, hogy azért meglegyen az illúzió, hogy mégis csináltam valamit :D Tehát ez egy 3-részből álló feladat lesz és íme az első: mutasd be a szobád három legkedvesebb részét. Ezt fotókkal (vagy akár videóval - bár ebből nem hiszem h sok lesz) kell megtenni és akár képaláírásokkal, akár szöveggel magyarázhatod el, hogy mit is láthatunk a képen és miért ez a kedvenc hely a szobádban. ezt a feladatot 1 embernek adhatod át! egy olyannak, akinek a szobájára kíváncsi vagy. én azért vagyok kíváncsi a szobátokra, mert szerintem az nagyon sokat elmond egy emberről. még akkor is, ha csak egy ágy van benne, meg egy asztal és üres, fehérek a falak: szerintem ezt hanyagságot és otthontalanságot jelent. persze  lehet, hogy sokmindent belebeszélek a dolgokba, dehát ez vagyon. :D szóval azt az 1 embert, akinek továbbadod, nyilvánvalóan értesítened kell a dologról. a blogbejegyzésbe pedig ezt a szöveget illeszd be:

3.1
- Linkeld ki a forrásod.
- Mutasd be a szobád 3 olyan részét, ami a legkedvesebb neked! (képekben, vagy videóban - kommentálva)
- Küldd tovább ezt a feladatot 1 db olyan bloggernek (őt ki kell linkelned a feladat aljára), akiről érdekel, hogy milyen szobában tölti mindennapjait. Értesítsd!
- Ha nem teszed meg, 99 órán belül meghalsz. Hidd el, ez nem vicc. Én nagyon utálom, mikor mindig meghalok, ha nem küldök tovább valamit.

én pedig első harcosnak marát választottam!
köszönöm a figyelmet.

na szóval az van, hogy kaptam egy ilyen "díjat" vagy mit marától/skinny-től, ki hogy hívja (nekem a mara szimpatikusabb, mivel így ismertem még meg annó:). a lényeg, hogy mondjak el magamról 7 dolgot és ezt a díjat majd át kell adnom 15 embernek. nos. nem fogom átadni senkinek, mert senkit nem akarok vele terhelni, és nincs 15 olyan ember akivel nagyon jóba lennék itt, szóval most jó szokásomhoz híven....

badass leszek és megszakítom a sort.

1. utálok várni. de ez komoly. képes vagyok inkább 10 percet késni, minthogy nekem kelljen várnom valamire/valakire - de az emberek már megszokták ezt többnyire.
2. utálom, ha reggel nincs nálam a fülhallgatóm, mert épp valaki benyelte, vagy otthon hagytam - ha még időben észre veszem, akár vissza is fordulok érte, még akkor is, ha lekésem a buszt.
3. mindig megszagolom a mellettem elhaladó szép embereket. ez biztos betegnek tűnik, de hogy ha valaki szépnek született, akkor legyen már kellemes szaga! és ha nincs, akkor csalódok az emberiségben...
4. mindent - ismétlem - MINDENT az utolsó pillanatra hagyok. akár az életem, vagy az évvégi jegyem múlik rajta, az utolsó napokban tanulom meg, amit meg kell.
5. mivel nem szeretek sietni, ezért inkább felkelek 20 perccel előbb. már teljesen ki van számítva, hogy ha épp ekkorra meg akkorra kell bemenjek, akkor mikor kell kelnem, és milyen sorrendben kell végrehajtanom a reggeli teendőimet.
6. eléggé vérnyomásbajos vagyok, mivel szívzörejjel születtem, ezért minden reggel muszáj innom kávét, különben elájulnék a buszon. ja és ha nem ülve szívom el az első cigimet, akkor is.
7. nagyon kötekedős vagyok - néha még szemtelen is, ha valami nem tetszik... főleg ha valaki életképtelenkedik. bárkinek képes vagyok beszólni. de tényleg. még a félelmetes drogosoknak is, vagy akár a cigányoknak!

na szóval ennyi volt a történet (haha, ezt mindig az infótanárom szokta mondani). ezek csak ilyen semmitmondó szösszenetek voltak, amik épp eszembe jutottak, szóval ne is várjatok sokat tőlem, mikor ilyen feladatra kerül sor. :D

viszont!

kitaláltam, hogy énis csinálok majd hasonló továbbadogatós dolgot egy kicsit más formában... hát nem tudom mennyire fog nektek bejönni, de majd ha csináltam hozzá valami kis plakátot vagy ilyesmit, akkor felteszem.

csók a seggetekre!

Anyutól kaptam egy kis sima lapú füzetet, és mostantól mindenhova magammal hordom, hogy lerajzoljam, vagy leírjam ami eszembe jut! már tök régóta keresek valami olyat, ami még kívülről is jól néz ki :D Elvettem a szüzességét az első oldalra rajzolt, hű, realisztikus ábrázolással, B-ről:

Na ezt el akarom mesélni nektek. Szóval: voltam ma anyunak segíteni takarítani (mivel ő takarítónő), mert hamar akart végezni, és az a ház egy botrány! Megkaptam a gyerekszobát. Úgy kezdtem neki, hogy jaj, semmit sem dobok ki, mert ki tudja egy gyereknek épp melyik legora van szüksége. De mikor már pelenkát találtam a sarokba hajítva, akkor már elszabadultak bennem az indulatok. Egyrészt nem tudom elképzelni, hogy lehet valaki ennyire igénytelen... Legalább a gyerekei szobáját takarítaná ki... vagy csak rakna rendet vagy valami... és az hogy lehet, hogy az egyik papucs ebben, a párja pedig a másik szobában van? Hát én ezt nem tudom feldolgozni, hogy hogy történhetett... A szőnyeg meg tele volt hangyákkal, mert valamelyik gyerek oda dobta a cukros üdítős üvegét... és ott hagyták! vájátok? ott hagyták! és leszarták h jönnek rá a hangyák! hát mondom én beszarok.

,,de a halál nem bűntetés annak, ki halni vágy”

annyira nagyszerűség van, hogy lehet, hogy veszünk Pogányban egy kis házat, amit fel kell újítani, mert egy kis kertszerűség az egész. van egy kis telek és azon van egy pici ház, meg egy hátsó kis műhely-szerűség és azt összekötnénk egy üveges fallal. ettől is nőne a hely és ráadásul nem is olyan nagy az egész kert, szóval sok gond nem lenne vele... a legjobb dolog az lenne, hogy megszabadulnánk a sok hiteltől és csak a rezsit kéne fizetni. mondtam is neki, hogy nekem nem kell nagy ház, csak legyen otthonos. az otthonosításhoz pedig értünk. azt hiszem, túlságosan beleéltem magam. ja! és szomszédok sincsenek, csak egy nagy puszta. a buszhoz meg jó sokat kellene gyalogolnom lefelé (ami télen egy kicsit érdekes lesz) de ha vennénk egy kis szar kocsit, amivel le tudok menni reggelente a kereszteződésbe és ott megvárni a buszt, délután pedig ugyanígy vissza... persze amig meg nem lenne a jogsim. szóval ezt is megbeszéltük. csak most annyira beleéltem magam, hogy  már elkezdtem gondolkozni, hogy rendezném be a szobámat, meg minden ilyesmi.. aztán ha nem lesz meg a pénz, koppanok. ajj.

rajongója lettem ennek a faszinak

Ilyen tételeim voltak, hogy: Hunyadi János, Hunyadi Mátyás, Mohács; és mindegyikhez írtam egy esszét, hogy ne az utolsó pillanatban kelljen megfogalmaznom... Tanultam 3-4 napig kb, és mikor eljött a dolgozat napja... gondoltam a Janit már nem nézem át, mert minek... úgy sincs akkora szerencsém, hogy a legkönnyebbet kapjam... Hát pont azt kaptam. Csak ültem felette, és mikor körülnéztem, láttam, hogy már mindenki ír, csak én nem... Hogy lehet az, hogy egyszerűen el sem tudtam kezdeni? Volt forrás is meg minden és az alapból nekem olyan, hogy jajjdejóó, azmajd segít... de inkább csak összezavart. Nem jutott eszembe az ok-okozati viszony. Semmi. Nem mintha a törivel akarnék kezdeni valamit, csak tudjátok annyira rossz, mikor tudod, hogy tudod, de nem jut eszedbe... ott van a nyelved hegyén, az agyadban a jelek mindjárt dekódolódnak... aztán mégse. Hát én majdnem elsírtam magam. Kizárólag elvi okokból. Ez előtt meg egy esszé-kérdéses dolgozatot írtunk és az jól ment.. most beírt az e-naplóba egy 4-est és nem tudom melyikre... mindenki szerint másra ment ez az első jegy. Mondjuk nem tudom, hogy legyek-e meglepve azokután, hogy az éveleji felelésemnél szart se tudtam, végig ő beszélt, én meg csak bólogattam, hogy igen így van, tanárnő, és be akart írni egy 3-ast a semmire.. de végülis nem adta meg. Nem tudtam mire vélni...

Hát most tényleg majdnem kész van ez az egész, de még alakítgatok rajta. Kitöröltem az összes bejegyzést, mert nem volt kedven átírogatni bennük a kódokat, szóval most ez van. Nem tudom milyen gyorsan fogom megunni ezt az egészet, de remélem sokára, mert nagyon sokat szenvedtem vele.

Akárhogyan is próbálkozom, nem tudok elszakadni ettől az oldalmodultól. Nagyon a szívemhez nőtt. :/